Szállítás az egész EU-ba · Hollandiában 49 €-tól ingyenes14 napos elállási jog2 év kellékszavatosság mindenreKézbesítés: 2-5 munkanap

Segítenek a macskák a gazdájuknak? Kutyák és kisgyerekek

30 július 2026 · Kutatás

38 kutya, 22 macska és 19 kisgyerek: magyar kutatók azt nézték, ki segít, ha egy ismerős ember szivacsot keres. Kutyák és gyerekek igen, macskák alig.

Egy elrejtett szivacs és egy ember, aki nem találja

2026 februárjában az Animal Behaviour című folyóirat olyan tanulmányt közölt, amelynek címe szinte lezárt vitaként hangzik: „Dogs' behaviour is more similar to that of children than to that of cats in a prosocial problem situation” (proszociális problémahelyzetben a kutyák viselkedése inkább a gyerekekéhez hasonlít, mint a macskákéhoz). A munka a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a HUN-REN-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportban készült, első szerzője Csepregi Melitta, vezető szerzője Gácsi Márta. A kísérlet szándékosan hétköznapi volt. Egy ismerős személy (a gyerekeknél a szülő, az állatoknál a gazda) a megfigyelt alany szeme láttára, jól látható helyre elrejtett egy mosogatószivacsot, majd keresni kezdte, és közben ezt ismételgette: „Nem találom. Mit csináljak?” Senki nem kért segítséget, semmit nem jutalmaztak, és egyik állatot sem tanították be erre a feladatra. Három próbában egyre könnyebb volt hozzáférni a szivacshoz: először elérhetetlen és letakart volt, aztán látható, de nem elérhető, végül teljesen hozzáférhető. Egyetlen kérdés volt: segít-e az alany magától.

A kutyák és a kisgyerekek közbeléptek, a macskák néztek

A csoportok kicsik voltak, ahogy az összehasonlító etológiában lenni szokott: 38 nem idomított családi kutya, 22 macska és 19 gyerek, 16 és 24 hónapos kor között. A kutatók saját összefoglalója szerint a kutyák és a gyerekek több mint 75%-a vagy megmutatta, hol van a szivacs, vagy felvette és odavitte, pedig nem voltak betanítva, nem kaptak jutalmat, és a keresett tárgy semmit sem jelentett nekik. A macskák ritkán tették bármelyiket. Közömbösek viszont nem voltak, és ezt a részletet érdemes megjegyezni: a tanulmányról szóló beszámolók egybehangzóan írják, hogy a macskák figyeltek a helyzetre, követték a kereső embert, aztán maradtak, ahol voltak. A kisgyerekek teljesítménye többet számít, mint első ránézésre tűnik, mert ez a módszer ellenőrzése volt, nem a fő eredmény. Ahogy Csepregi elmagyarázta, a gyerekekről már ismert volt, hogy ebben a korban segítenek, így az, hogy a korábbi vizsgálatokkal összhangban teljesítettek, „megerősítette, hogy a módszerünk és a kísérleti elrendezés alkalmas a proszociális viselkedés mérésére”.

A macskák is cselekedtek, ha a tárgy megérte

A fő eredményt árnyaló megfigyelés egy további próbából született, amelyben a csapat a szivacsot olyasmire cserélte, amit a macska valóban szeretett volna: kedvenc jutalomfalatra vagy játékra. A macskák viselkedése megváltozott: gyakrabban cselekedtek, ha az elrejtett tárgy őket magukat érintette. Ezzel az eredmény a képesség hiányától a motiváció különbsége felé tolódik. Egy szivacs semmit sem ér egy macskának, így ha az ember nem találja, az nem a macska gondja. Gácsi Márta vezető szerző óvatosan fogalmazta meg a tágabb következtetést: az eredmények szerinte arra utalnak, hogy „a háziasítás, az otthon megosztása és a szoros kötődések kialakulása nem elegendő a spontán, emberihez hasonló segítő viselkedés kialakulásához”. A csapat magyarázata inkább a múltra mutat, mint a jellemre: a kutyák együttműködő, társas ősöktől származnak, a macskák viszont magányos ősöktől erednek, és nagyrészt maguk háziasították magukat, nem az emberrel való együttműködésre szelektálták őket. A genetikai adatok illeszkednek ehhez a képhez: a Max Planck Institute of Geoanthropology leírása szerint a mai házi macska elsősorban a Felis silvestris lybica, vagyis az afrikai vagy közel-keleti vadmacska leszármazottja.

Amit a tanulmány nem állít a macskákról

Könnyű volna mindezt annak bizonyítékaként elkönyvelni, hogy a macskákat nem érdekeljük, de a tágabb szakirodalom nem támasztja alá ezt az olvasatot. Az emberi csecsemőkutatásból átvett biztonságos bázis teszttel (Secure Base Test) Kristyn Vitale, Alexandra Behnke és Monique Udell 2019-ben a Current Biology folyóiratban arról számolt be, hogy a macskák jól elkülöníthető kötődési mintázatokat mutatnak a róluk gondoskodó emberek iránt: a macskák és kölykök mintegy 65%-át biztonságosan kötődőnek sorolták be, ami nagyon közel áll az emberi csecsemőknél közölt arányhoz. Ugyanennek a csoportnak egy korábbi, 2017-ben a Behavioural Processes folyóiratban megjelent tanulmánya választás elé állította a macskákat az emberrel való társas interakció, az étel, a játékok és a szagok között, és azt találta, hogy a macskák többségénél az emberrel való társas interakció volt a legkedveltebb kategória, a családi és a menhelyi macskáknál egyaránt, az étel pedig a második. Ha mindezt a mostani mintanagyság mellé tesszük (38 kutya és 22 macska egyetlen háztartási feladatban, egyetlen jelentéktelen tárgy körül), az őszinte összegzés szűkebb, mint a címlapok. A kutyák spontán segítséget ajánlanak fel, a macskák többnyire nem. Ez valódi eredmény a segítő viselkedésről. A ragaszkodásról nem mond semmit.

Mit változtat otthon: a kutya Önnel dolgozik, a macska a jutalomért

A gyakorlati következmény nem új tanács, de ez a tanulmány élesebbé teszi. A kutyánál a társas csatorna alapból nyitva van, ezért működik olyan könnyen a jutalomalapú tanítás, és ezért fontosabb az időzítés a bőkezűségnél: a jutalomnak a kívánt viselkedés után egy-két másodpercen belül meg kell érkeznie, és egy jutalomfalattartó tasak a csípőjén dönti el, hogy a pillanatot jutalmazza, vagy bármit, amit a kutya utána csinált. A macskánál semmit ne tekintsen ingyenesnek. Ha azt szeretné, hogy a macska bekapcsolódjon, a felkínált dolognak a macska saját gazdaságtana szerint is értékesnek kell lennie, ami általában olyan ételt jelent, amiért meg kell dolgoznia, vagy egy kedvenc játékot, amelyet zsákmányként mozgat, és nem hagy a földön heverni. Ez a válasz a macskajátékokkal kapcsolatos leggyakoribb panaszra is, miszerint a macska rájuk sem néz: az a játékbot, amelyet egy ember ténylegesen mozgat, mindig legyőzi a padlón fekvő játékot, mert éppen a mozgás a lényeg.

A macska is tanítható: amire 100 menhelyi macska képes volt

Ha a macskák taníthatatlannak tűnnek, annak oka általában az, hogy senki nem próbálkozott rendszeresen olyasmivel, amit a macska értékel. Egy 2017-ben az Animals folyóiratban megjelent tanulmányban Lori Kogan, Cheryl Kolus és Regina Schoenfeld-Tacher 100 menhelyi macskát tanított két hét alatt, tizenöt ötperces foglalkozáson négy vezényszóra végzett viselkedésre, és az eredmények egyenetlenek, de egyértelműek voltak: 79% elsajátította a targetinget, vagyis egy célpont megérintését az orrával, 60% a pörgést, 31% a pacsit és 27% a vezényszóra ülést. Stresszes, menhelyen élő állatokról volt szó, amelyek mindezt nagyjából egy és negyed óra teljes tanítási idő alatt tanulták meg. Ugyanez a logika egy átlagos nappaliban is működik. A napi adag egy részét alakítsa munkává egy fejtörő etetővel, tartsa rövidre a foglalkozásokat, az étel legyen igazán vonzó, és hagyja abba, amíg a macska még érdeklődik. Az a macska, amely nem hozza oda Önnek a szivacsot, a vacsoráért simán megold egy forgó etetőt, és mindkét tény ugyanazt mondja el arról, mi mozgatja.

GYIK

Segítenek a macskák a gazdájuknak?

Ritkán, legalábbis a vizsgált helyzetben. Az Animal Behaviour folyóiratban 2026-ban megjelent tanulmányban a kutyák és a kisgyerekek több mint 75%-a megmutatta vagy odavitte azt a tárgyat, amelyet egy ismerős ember keresett, a macskák viszont többnyire csak néztek. Ha az elrejtett tárgy olyasmi volt, amit ők maguk akartak, a macskák gyakrabban cselekedtek, ami a motiváció, nem pedig a képesség különbségére utal.

Ez azt jelenti, hogy a macskák kevésbé kötődnek a gazdájukhoz, mint a kutyák?

Nem, és más kutatások épp az ellenkezőjére utalnak. A Current Biology folyóiratban 2019-ben közölt, a biztonságos bázis tesztet (Secure Base Test) alkalmazó munka szerint a macskák és kölykök mintegy 65%-a biztonságosan kötődött a gondozójához, ami közel áll az emberi csecsemőknél közölt arányhoz, egy 2017-es választási teszt pedig azt találta, hogy a legtöbb macska az emberrel való társas interakciót választotta az étel, a játékok és a szagok helyett. A spontán segítés és a kötődés két különböző dolog.

Lehet egy macskát úgy tanítani, mint egy kutyát?

Egy bizonyos pontig, ha a jutalom a macskának megéri. Egy 100 menhelyi macskán végzett vizsgálatban, két hét alatt tizenöt ötperces foglalkozással, a macskák 79%-a megtanulta vezényszóra megérinteni a célpontot, 60%-a megtanult pörögni, a vezényszóra ülés pedig a legnehezebbnek bizonyult, 27%-kal. A rövid foglalkozások igazán vonzó étellel jobban működnek, mint a hosszúak, és fontosabb abbahagyni, amíg a macska még lelkes, mint végigvinni a tervet.

Források

Általános tájékoztatás, nem állatorvosi tanács. Ha kedvence betegnek tűnik, fájdalmai vannak vagy hirtelen megváltozik a viselkedése, forduljon állatorvoshoz.